A GÖDÖLLŐI TELEKI PÁL EGYESÜLET HONLAPJA

A kirándulás leírása

Tájékoztató az Egyesület kirándulásáról

A gödöllöi Teleki Pál Egyesület szép hagyománya, hogy kirándulást szervez a történelmi Magyarország Trianon által elszakított területeire. 2009. május 22-23-24-én a lelkes kirándulóknak Horvátország és Szlovénia magyar emlékeinek megismerése volt a cél. A 2002-ben elkezdett kör: Burgenland, Felvidék, Erdély, Délvidék, Kárpátalja meglátogatása után, az idén bezárult.

Az első napot még Magyarországon töltöttük. Herenden megfigyelhettük, hogy a kis manufaktúrában az ügyes kezek hogyan alkotják meg a világhírű herendi porcelánt.

Majd a kúpos hegytetőn emelkedő várrommal koronázott Vár-hegy tövében megbúvó városka, Sümeg következett. Sárközy Árpád, gimnáziumi tanár mutatta be a várost. Sümegen élt a költi
Kisfaludy Sándor, aki pezsgő irodalmi életet alakított ki a városban – itt is látható sírja. Megcsodáltuk a plébániatemplom Franz Anton Maulbertsh (1742-1796) osztrák festő
által készített freskópompáját.

Bazsi községen áthaladva, versével emlékeztünk az 1926-ban itt született, tehetséges költőnkre, Simon Istvánra. Ezután Kehidára érkeztünk. A szépen rendbe hozott Deák kúriában tartalmas, gazdag anyag emlékeztetett a haza bölcsére, Deák Ferencre, az 1867-es kiegyezés megalkotójára. Érdemes megnézni! A nagykanizsai kényelmes szállásunk után másnap Horvátországba vitt az utunk. Irány Zágráb, a főváros!

Horvátországgal 1920-ig több, mint 800 éven át közös történelem kötött össze bennünket. Szent László királyunk 1093-94-ben már püspökséget hozott létre itt.
Megcsodáltuk a monumentális, neogótikus székesegyházat, amely a város szimbóluma. Megpillantottuk Jellasics horvát bán lovasszobrát, akit mi nem tartunk olyan nagy nemzeti hősnek, mint a horvátok…
A sok-sok látnivaló, pezsgő városi élet után a Medvevárat szerettük volna meghódítani. Ide menekült Mátyás király haragja elől Janus Pannonius, és itt érte a halál. Sajnos a keskeny úton álló gépek miatt nem sikerült feljutnunk, de meglátogattuk Zágráb óriási temetőjét, ahol hírességek nyugszanak.

Hazafelé tartva, gondozott, tavaszi pompájában tündöklő parkban láttuk meg a Zrínyi család ősi fészkét, Muraköz egyetlen várát, Csáktornyát. Zrínyi Miklós (1508-1566), a szigetvári hős kapta jutalmul, és öt generáció birtokolta. A szépen rendbe hozott vár árkádos belső udvarának boltíve egy kis oszlopot véd, mely a vadkan által megölt költő és hadvezér Zrinyi Miklós emlékét őrzi. De a közelben gyönyörű emlékmű hirdeti a Szigeti veszedelem íróját. 1904-ben emelték Árkay Aladár építész és Szász Gyula szobrászművész munkája nyomán Zrinyi Miklós szobrát.
A szigetvári hős szobrát egy szép vers kíséretében megkoszorúztuk. Jó érzés töltött el bennünket, hogy a Zrínyiek emlékét mi, magyarok és a horvátok is egyaránt őrizzük.

Európa zöld gyöngyszemét, Szlovéniát a harmadik napon látogattuk meg. Jó volt hallani a magyar szót Lendván, és velük együtt részt venni a szentmisén, amelyet Eördög László atya, gödöllői premontrei alperjel celebrált, és a szlovén rádió éliben közvetített.

Lendva az itt élő magyarság központja. Szlovéniáról és a szlovéniai magyarok helyzetéről dr. Göncz László, a szlovén parlament magyar nemzetiségű képviselője tájékoztatott bennünket
tudományos igényű, színvonalas előadás keretében, majd Fehér Gabriella, a helyi idegenforgalmi hivatal vezetője városnézésre vitte csoportunkat. Ebben a rendezett kisvárosban született a híres szobrász, Zala György, akinek szobra a Makovecz Imre által tervezett színház előtt áll.

A templom mellett koszorút helyeztünk el Szent István királyunk szobránál. Itt is elhangzott egy szép vers Putnoky Nagy Istvánné nyugdíjas útitársunk előadásában, majd közösen elénekeltük nemzeti imánkat, a magyar Himnuszt.

Tanulmányi utunk Szlovénia második legnagyobb városában, Mariborban ért véget. Ez a város a Dráva két partján fekszik. Nevezetességeit kedves gödöllői tanítványunk, Klacsmann Zsófia
mutatta be, aki a helyi Operaház zenekarának művésznője. Megcsodáltuk a Szent János székesegyházat, az 1515-ben épült Városházát az óratoronnyal, a Mária-oszlopot, sétát tettünk az óvárosban, mellettünk hattyúrajok úsztak a Dráván. A part egyik vendégfogadójának homlokzatát szőtték be Európa legrégibb szőlőtőkéjének hajtásai. Dokumentáltan legalább négyszáz éves, és még ma is 60 kg szőlőt termel évente, melynek szüretelése jeles városi esemény, s a belőle készített bor kétdecis butéliákba töltve reprezentációs ajándékként szolgál.
A maribori egyetemnek kilenc fakultása van, a Magyar Nyelvi és Irodalmi Intézete 1966-ban, a Magyar Nyelvi Lektorátus az 1980-81-es évben alakult. Egy kellemes fagyizás után autóbuszunk Magyarország, Gödöllő felé indult. Utunk során tudásunk gyarapodott, magyarságtudatunk erősödött.
Igaz, hogy első este ugyan nyakunkba szakadt az égi áldás, de majd ez is szép emlékké szelídül.
Köszönjük a szervezőknek, buszvezetőnknek, Szabó Lászlónak és a fáradhatatlan Fábri tanár úrnak, egyesületünk elnökének ezt a felejthetetlen három napot!

Dr. Süpek Zoltánné
fotók: Dunai Zsolt