Gergely Péter beszéde

Gergely Péter: „Megnő minden évvel éltető emléke”

Magyarország tragikus sorsú miniszterelnökére, gr. Teleki Pálra emlékezünk születésének 121. évfordulóján. Olyan kiváló államférfit ünnepelünk, aki hazafiságával, erkölcsi tisztaságával példát mutatott nemcsak hazánknak, hanem az egész világnak, aki a legdrágábbat, az életét áldozta nemzete és hazája becsületéért. Tekintsük át nagy vonalakban gróf Teleki Pál igen gazdag életútját. 1879. november 1-jén született Budapesten. Kiemelkedő tehetségére utal, hogy már tizenévesen jól beszéli a három legfontosabb nyugati nyelvet: a németet, a franciát és az angolt. 1897-ben érettségizik Budapesten a Piarista Gimnáziumban. A fiatal Teleki elsősorban tudományos pályára készül, beiratkozik a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi és földrajz fakultására. Az egyetem elvégzése után 1903-ig gyakornokoskodik Lóczi Lajos földrajztudós mellett Mosonmagyaróváron, és elvégzi a Mezőgazdasági Akadémiát. Közben már több földrajztudományi munkája jelenik meg, melyek nemcsak országos, hanem világhírnevet is szereznek számára. 1903-ban az államtudományok doktorává avatják. Tudományos pályája meredeken ível felfelé: egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára lesz. 1912-ben két-hónapos tanulmányúton vesz részt az Egyesült Államokban az Amerikai Földrajzi Társaság meghívására. Családi hagyományaihoz híven – hiszen apja, Teleki Géza híres politikus és tudós volt – a politikai életből is kiveszi részét, alkotmánypárti képviselőként két ciklusban is tagja – méghozzá igen aktív tagja – a Ferenc József-kori parlamentnek. Az I. világháború befejeződése után, 1920-21-ben külügyminiszterséget, majd miniszterelnökséget vállal a lerongyolódott, megcsonkított hazában. Szilárd meggyőződése volt, hogy politikai képességeit, tudományos felkészültségét a Trianoni Békeszerződés okozta súlyos következmények enyhítésére és a békeszerződés mielőbbi revíziójának előkészítésére kell fordítania. E cél szolgálatába állította rendkívül sokoldalú gazdaságföldrajzi, térképészeti, statisztikai, állam- és jogtudományi, valamint történelmi ismereteit. Tevékenységével a politika, a tudomány, a művészet sok külföldi kiválóságának érdeklődését és rokonszenvét keltette fel a magyar nemzet akkori, sanyarú sorsa iránt. Miután 1922-ben Horthy kormányzó Magyarország főcserkészévé nevezte ki, a cserkészeten keresztül is az előbbi célok megvalósítását segítette elő. Nagy érdeme, hogy 1931-ben Magyarország elnyerte a 4. Cserkész-világtalálkozó, a dzsembori megrendezésének jogát, és 1933-ban itt, Gödöllőn találkozhatott, örülhetett egymásnak a világ minden tájáról összesereglett 26 600 fiatal. 1938-tól újból a politika élvonalába kerül, először mint tárca nélküli miniszter, majd 1939 februárjától mint miniszterelnök. Jelentős szerepe volt abban, hogy Magyarország visszakapta a Felvidék magyarlakta részét, és 1940-ben Észak-Erdélyt. De nagy szerencsétlenségnek tartotta, hogy ez csak a fasiszta tengelyhatalmak, az akkori Németország és Olaszország segítségével valósulhatott meg. Érezte, hogy ezért nagy árat fognak kikényszeríteni a nagyhatalmak Magyarországtól. Két dologtól félt: hogy hazánkat belekényszerítik a világháborúba, a másik pedig, ha elveszítjük a háborút, vissza kell adnunk ezeket a területeket, mégpedig nagy hadisarccal. (Mint tudjuk, félelme beigazolódott.) Pedig minden igyekezete arra irányult, hogy Magyarországot távol tartsa a háborútól, és megőrizze hazánk függetlenségét. Részben ezt a célt szolgálta, hogy 1940 decemberében Jugoszláviával megkötötte a barátsági és meg nem támadási szerződést. Amikor 1941 tavaszán Hitler megtámadta Jugoszláviát, nem egyezett bele, hogy a fasiszta csapatok Magyarországon átvonulva rohanják le azt a Jugoszláviát, mellyel nemrég barátsági és meg nem támadási szerződést kötött. Inkább vállalta az öngyilkosságot, mint a becstelenséget. Németh László, a magyar irodalom nagy klasszikusa egyik esszéjében ezt írja: „Egy nép történelmi nagyjai nem múmiák, melyeknek el kell állniok, hanem el-eliszaposodó, éltető források…” Ebben a bölcs hasonlatban az el-eliszaposodó, éltető forrást Teleki Pál szellemi és erkölcsi hagyatéka jelenti. Gazdag kincs ez a hagyaték, amit meg kell őrizni, és fel kell használni. A tíz éve megalakult Gödöllői Teleki Pál Egyesület vállalta, hogy ezt a szellemi örökséget feltérképezi és közismertté teszi. így jelentettük meg nemrég Teleki két munkáját; „A nemzetnevelői program”- ot és a „Merjünk magyarok lenni”-t Különösen az utóbbit ajánlom az ifjúság figyelmébe, mert ez a kis könyvecske a magyar hazafiság és magyarságtudat fejlesztésének szinte a „bibliája”. Befejezésül engedjék meg, hogy Vas István: Teleki Pál emlékezete című verséből idézzek néhány sort: „A tisztább sötétből fel a fényre szállva, A reményen túli remény magasába, S hiába takarják hazug feledésbe, Megnő minden évvel éltető emléke”. Mi, ünneplők is azt kívánjuk, hogy évről-évre nőjön, terebélyesedjen Teleki Pál éltető emléke.

(Elhangzott 2000. október 27-én Teleki Pál szobránál, születésének 121. évfordulóján. A gödöllői Pelikán Rádió 2000. november 3-án közvetítette Ivókné Szajkó Ottília konferálásával.)